Konok Péter történész, az Öt és a Kötöttfogás című vitaműsorok rendszeres vendége arról írt közösségi oldalán, hogy lassan kilenc éve, hogy 2016 őszén az akkor még Simicskához tartozó Hír TV-n elindult a Szabadfogás. Mikor két évre rá Simicska kivonult a „médiabirodalomból”, ott állt a többi vendéggel a stúdió előtt, és akkor szembesült vele, hogy aznapi felvétel már elmaradt. De a Magyar Hangnak volt helye, technikája és embere is ahhoz, hogy aznap este már ott kerüljenek adásba a YouTube-on. „Aztán valahogy ott ragadtunk. (...) Ennek lassan hat éve, a Kötöttfogás azóta több mint háromszáz adáson van túl” – fogalmazott.
A történész felidézte, hogy rengetegféle emberrel vitázott ott, sok rendes embert ismert meg, és „komoly munkát” látott, gyakran nehezített körülmények között. Majd azzal folytatta, hogy éppen ezért érte „roppant kellemetlen meglepetésként”, mikor a lap múlt heti számának (VIII. évf. 6. szám) hátoldalán megjelent Puzsér Róbert írása Ceglédi Zoltánról. „Pontosabban, nem Ceglédi Zoltánról, hanem Puzsér Róbertről, ahogy ő Ceglédi Zoltánt interpretálja. Az írás teljesen tartalmatlan, fröcsögő karaktergyilkosság, öncélú lejáratás, egészen megdöbbentő fordulatokkal, a valóságot érdekesen kiforgató »anekdotákkal«. Méltánytalan, abszurd és kisstílű” – sorolta a jelzőket.
„Megértem, hogy komoly vásárlói kereslet van az efféle újságírásra (amit az angolok találó néven trágyavilla-zsurnalizmusnak neveznek), de a Magyar Hang eddig – igen helyesen, úgy gondoltam, magától értetődően – nem engedett ennek a csábításnak. Külön kínos volt számomra, hogy a Kötöttfogás adásában a lapbemutatónál ezt nem tudtam kifejteni, lévén akkor az írást még nem olvastam” – tette hozzá Konok.
„Ez egy másik műfaj”
A történész aláhúzta,
az írástól, pontosabban annak közlésétől ezután nyilvánosan elhatárolódtam”.
„Nem Puzsértól, neki magának kell megküzdenie démonaival és jótündéreivel –, hanem attól, hogy a lap szerkesztői nem tudták azt mondani húzónév-szerzőjüknek, hogy »bocsi, de ezt ne«.
Ez nem cenzúra, hanem (sajtó)etika.
Hogy az effajta karaktergyilkolászás (és nem egy politikussal, hanem egy olyan emberrel szemben, akinek egyetlen bűne, hogy más a véleménye, mint a publicisztika szerzőjének) finoman szólva is méltatlan egy olyan sajtóhoz, amely felelősséget érez a nyilvánossággal szemben. Ez egy másik műfaj, van belőle bőven mind az úgynevezett »közmédiában«, mind az úgynevezett »ellenzéki« nyilvánosságban. Elhatárolódásomban kifejeztem reményemet, hogy ez az egész csak valami baki, félreértés, oda nem figyelés eredménye volt. Van ilyen” – fejtette ki Konok Péter.
Ultimátumot kapott a főszerkesztőtől
Ezek után elárulta, levelet kapott a lap főszerkesztőjétől, aki kiállt a cikk közlése mellett, és ultimátum elé állította Konokot: vagy nyilvánosan megköveti a lapot vagy ezentúl nem szerepel a műsorukban. A történész pedig döntött: mivel állítása szerint nehezen visel mindenféle ultimátumot, ezért
kilépett a Kötöttfogásból,
bár mint írta, ezt nem állt szándékában nyilvánosságra hozni.
Konok Péter bejegyzését végül azzal zárta, hogy minden jót kívánt a Kötöttfogásnak és a Magyar Hangnak is. Leszögezte, „fontos, amit csinálnak. És most még kávét sem kérek” – fűzte hozzá.
Nyitókép: Képernyőfotó